ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Második rész

Csend siklott át a hullámok felett. Langyos szél borzolta a tó felszínét, ujjait belemártotta a vízbe, és megpróbálta felborzolni a tarkómra tapadt hajat. Nem sikerült neki, de egy apró, hűvösebb hullámot az arcomba hajtott, és az érintéstől felriadtam.

Első rész

Nem tudom, mennyi idő telt el az ütközés óta. Nem tudom, mikor vetettem át magam a bokrokon, nem tudom, mióta tart ez az őrület!

A zuhanás utáni puffanás nem fájt. Még csak nem is volt kellemetlen. Azt sem mondhattam, hogy nagy port vertem fel, hiszen egyáltalán nem volt por. Ez meg is lepett, hiszen nehéz elképzelni egy toronyház építési területét a mindent beborító por nélkül.

Harmadik rész

Estére a helyzet rosszabbodott. Az eleinte kellemes lehűlést hozó csendes esőhöz a délután folyamán csatlakozott a szél is. Először csak odébb tolta a "szürkés paplanokat", helyet csinált az igazi, fekete viharfellegeknek, aztán felkorbácsolta a tengert, többméteres hullámokat növesztett, és mindet nekihajtotta a sziget hullámtörőinek.

Második rész

Sietve másztam át a déli sziklákon, ahol Szonja összetörte magát. Izgatott voltam, kapkodva vettem a levegőt. s bár az éles kövek megpróbálták lassítani igyekezetemet, parkőrös múltam miatt semmi esélyük nem volt velem szemben. Most nem.

Ajándék

Első rész

Amikor kinyitottam a szemem, az éles fény szinte átfúrta magát az agyamon. Az első reakcióm a "spaletták" azonnali zárása volt, s bár ez enyhített valamit a kellemetlen érzésen, a fájdalom így bent ragadt a fejemben. Aztán lüktetve próbált kitörni. Mindenáron!

A hatalmas cseppekben hulló esők hétvégéje volt.
Füstölgő Bivaly, a batuin varázsló talán így kezdte volna júliusi történetét a törzsi sátorban, de ez a tény engem elszomorított. Az én képzeletbeli élménybeszámolóm középpontjában egy kétnapos mountain bike kaland szerepelt volna a Tátra lejtőin. Amíg kedvesem legfőbb szervezői minőségben egy monstre hétvégi vidéki esküvőn felügyelt a legapróbb részletekre, mi öten a csapattal tekerni akartunk egy jót. Az esküvő, Bea kreativitásának köszönhetően megúszta a hatalmas sátrakkal, nekünk a bringázásból azonban csak az ázás maradt volna.

Miért üvöltenek jeges éjszakákon a farkasok...

Mint égi sátor, hajad selyembe fogta
ajkam reszkető hangjait, és fényszemed
jégkékem tüzébe fúrva, vágyak titka
csábította el reménykedő lelkemet,
a pislákoló gyertyák gömbtükreiben,
álmodó ábrándjaim köszöntek vissza,
s vágy művésze sem festhette szebben
ahogy testünk gyönyörök kulacsát itta
ki fenékig…