• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Az égi rend

    |
    gosivali képe

    Talán aggódó izgalmában – mert távolt élt családjával a szülői háztól, és már régen nem hallott felőlük, hiszen akkoriban még csak a postahivatalban működött telefon, és a levél volt az egyetlen lehetőség arra, hogy hírt adjon magáról és kapjon szeretteiről is – egyszer megálmodta az anyja halálát.
    Élesebben él ez az álom ma is, a fekete ruhás, lehajtott fejű, kendős-dolmányos varjakként a koporsó mellett bandukoló kísértetekről, mint a – szerencsére – sok évvel későbbi, valóságos búcsú fájdalmas emléke. Az álombélin úgy zokogott, mint talán még soha, és mintha valóság lett volna az álom, fojtó tömjénszagra ébredt.
    Az igazin nem tudott sírni. Már előre elsírta minden könnyét, és az is megtörtént azon a reménytelenül hosszú éjjelen – az utolsón – hogy félhangosan könyörgött, a Teremtőhöz, ne hagyja tovább szenvedni az édesanyját, aki végtelen hosszú órákon át küzdött – ki tudja, miért: az életéért… – vagy a haláláért…? Aztán hajnali három körül kiszenvedett. Szép, bölcs mosoly dermedt az arcára, valami földöntúli, angyali, békés. Ugyanilyen békés mosollyal ment el az édesapja is. Akkor sem tudott sírni, csak megölelte némán, és nézte hosszan, hangtalanul a méltóságteljes arcot…
    Régen, amikor álmában elképzelte, mennyire rettegett ettől a pillanattól… - és akkor mégis, valami mondhatatlan nyugalommal simogatta a mama hűvös testét, miközben utolsó útjára öltöztette.
    Mára alig maradt ebből a fásult szomorúságból valami. Csak a hiány… A nincs. Az fáj néha kegyetlenül, de a helyén gyakran ott ül az a végtelen nyugalom, a szelíd szeretet, amellyel útjára engedte, előbb a papát, majd a mamát is. Csak néha sír értük. Anyák napján, karácsonykor, és azért hétköznapokon is, ha feltör a végérvényes nincs. Olyankor rettenetesen fázik… Hűvös van nélkülük. De az emlékek újra élnek, és vissza-visszahozzák őket, és a boldog időket.
    Ám a rend – az élet rendje – már sok évvel azelőtt felborult, hogy elengedte a szüleit. Akkor lett igazán üres a világ, amikor elment belőle a fia… – az egyetlen gyönyörű, huszonhat éves fiúgyermeke. Sok éven át rémálmok gyötörték, pedig őt nem láthatta „úgy”... Tőle nem búcsúzhatott el, de gyakran elképzelte, milyen lehetett erőtlenül lecsüngő karokkal, halottfehéren, a fém koporsóban, amelyben hazahozta a repülőgép. Hiába várta a repülőtéren, hiába szedte össze minden erejét, hogy elbúcsúzzon, még egyszer lássa, megölelje a gyermekét, nem tehette.
    „Az már csupán a teste, nem Ő…” – csengett a fülében sok év múlva is a Temetkezési Vállalat igazgatónőjének erőtlenül is határozott hangja.
    Aztán elhamvasztották, és végeérhetetlen hosszú sorokban kígyózó emberek jöttek némán a sírgödörhöz egy-egy szál virággal. Akkor sem sírt, de üres és halott volt a világ körülötte, és mintha a szíve is… A sírgödörrel bezárult a világ is előtte. De nem fájt, hogy kívül rekedt. Nem is akarta többé azt a világot, amelyből már örökre hiányzott egyik legdrágább kincse, a fia.
    Néhány napig valami gyógyszert vett be néha, az orvos utasítására, aki azt mondta: most muszáj. Azután a gyógyszer sem kellett. Azt sem akarta. Sírni akart, hangosan zokogni, üvölteni, és találni még valamit, bármit, ami visszahozza őt, legalább másodpercekre. Valamit, amitől újra élni látja… Eszeveszett keresésbe kezdett. Kipakolt mindent a szekrényből. És akkor megérezte az illatot… A fia illatát. Magához szorította a pulóvert, és fuldokló zokogásban tört ki. Halálos szorítást érzett a szívén, de egyúttal valami soha nem érzett boldogságot is – valami mennyeit… Olyasmit, mint amikor először moccant az apró élet a szíve alatt. Újra együtt voltak, ugyanúgy, csak ők, ketten. És ez gyakran megtörtént azután. Bezárult a világ, bezárultak a templomok, az imakönyvek, valószínűtlen lett az égi és földi világ, eltűntek a boldog, baráti együttlétek, de kinyílt egy másik dimenzió. És ez tart ma is, sok évvel azután… Ez a világ leírhatatlan. Egyszerre szűk és tágas, színes és fehér, fényes és színtelen, jeges és forró, zárt és végtelen…
    Ez a világ az anyák semmihez sem fogható, örökké tartó gyásza, amely egyúttal határtalan béke, szeretet, fájdalom és boldogság. Ez a világ mindenki mást kivet magából, csak őket, kettejüket öleli eggyé… - hófehér gyászban.

    Hófehér gyászban

    Ti nem érzitek azt a szenvedést,
    amit az ember csak úgy képes kibírni,
    ha zimankós, fehér éjszakákon
    szívébe fagyott a bánat,
    magányos vándora ő a kihűlt világnak,
    a létezés számára hamis játék,
    káprázata a hajdanvolt tavasznak, nyárnak,
    körötte a valóság megnyúlt árnyékai
    kísértetként járnak, és halott fatörzsek
    dőlnek le sorban, s a lehullt jégmadarak
    csontjain kihajt a szenvedés.
    Az ő kínja nem csupán annyi,
    mint jeges földben vacogva
    megbújó bogarak fuldoklása,
    hanem dermesztő gyász,
    az anyák néma, örökig tartó,
    könnytelen gyásza, amikor átfagy a lélek,
    vele a vágy is, és beledermed
    a csikorgó, jeges világba.

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг