SZENT GYÖRGY-HEGY
(Tapolcai-medence)
(Az igazság, s a gyanú egy,
hogy mit őriz hat tanú hegy,
egy tengerfeneket takar,
s már minden bazaltja magyar.)
Alapja Pannon-tenger üledék,
oldalán karcsú bazaltorgonák
őrzik a kőbe álmodott zenét,
s a Balaton-felvidék dallamát,
a Szent György kápolna nevet adott,
az év nagy részén termő fényt legel,
két oldalán két vízfolyás csacsog,
s klímája, földje jó szőlőt nevel,
a múltat őrzi, nagy időt remél,
s mint óriások faragta szobor,
egy megdermedt tömb, fojtott szenvedély,
s a Sárkány-lik ölében forr a bor.
*csendes örömök árnyékában
– anyámhoz –
néha még vissza-visszatér
hamisítatlan mosolyod
megéled angyal-arcodon
a szeretetből sarjadó
eredendő jóság
valami égi lámpafény hoz el
homlokod fölött arany glória
hajadban mirtusz-ág
körben mennyei világosság
érzem újra a rózsavíz illatát
ahogy életre kél majd illan
és az angyalszárnyak suhogásával
elsimul az itt hagyott csend
különös békesség járja át a szobát
majd hirtelen tovaszáll
ezen a szeretetlen
felemás világon át
eltűnik mint egy szép karácsonyi álom
