• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • GYÁSZHÍR

    |
    Kovács-Cohner Róbert képe

    Kedves alkotótársak és látogatók!

    Szomorúan hozom tudomásotokra, hogy édesapám, Dr. Kovács Tivadar Ferenc, az Artpresszó főszerkesztője, sokatok számára theodor rövid betegséget követően, 2023. január 7-én elhunyt.

    2023. február 17-én 15 órakor veszünk tőle végső búcsút a Lélekhajó ravatalozóban. (1096 Budapest, Ernő utca 30-34.)

    Egy újabb kavics

    |
    Bige Szabolcs Csaba képe

    A nyugtalanító fehér …
    A zsebemben lévő új kavics opálos fehér, de a tisztaságnak nyoma sincs benne. Amikor belenyúlok a kabátomba, a reflexeim a korábbi, folyó által csiszolt darabok selymes, hűvös biztonságát keresik, de ez a kő azonnal visszautasítja a megnyugvást. Rücskös élei szúrják a tenyerem; egy nyers, erőszakkal formált darab, amely nem az idő türelmes munkájáról, hanem egy hirtelen jött, törésszerű erőhatásról mesél.

    A hiány gyengéd nyelve

    |
    Bige Szabolcs Csaba képe

    Vannak mondatok, amelyek nem akarnak többet mondani annál, amit kimondanak. Mégis, amikor elolvassuk őket, valami tovább rezdül bennünk. Mintha a szavak mögött maradna egy kis csend, amelyben az igazi jelentés lakik.
    „Hiányzol nekem” – írja a kedvesem.
    Egyszerű mondat. Nincs benne semmi különös, semmi ünnepélyes. Nem vallomás a szó nagy, romantikus értelmében. Nem ígér jövőt, nem idézi fel a múltat, nem kér számon semmit. Csak megnevez egy érzést: a hiányt.

    A múltját látó ember

    |

    ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

    Harminckét éven keresztül – mint mondani szokás – normális ember volt. Egy fiatalember probléma nélküli életét élte. Néhány tiszavirág-életű szerelem, a szeszes italt nem szerette és kábítószerrel sem próbálkozott soha, s még a szülei sem váltak el! Szeretett egyke volt, nyáron anyai nagyszülőknél nyaralt, és az érettségi után postai tisztviselő lett.

    Egy újabb kavics

    |
    Bige Szabolcs Csaba képe

    A nyugtalanító fehér …
    A zsebemben lévő új kavics opálos fehér, de a tisztaságnak nyoma sincs benne. Amikor belenyúlok a kabátomba, a reflexeim a korábbi, folyó által csiszolt darabok selymes, hűvös biztonságát keresik, de ez a kő azonnal visszautasítja a megnyugvást. Rücskös élei szúrják a tenyerem; egy nyers, erőszakkal formált darab, amely nem az idő türelmes munkájáról, hanem egy hirtelen jött, törésszerű erőhatásról mesél.

    Csak egy kavics

    |
    Bige Szabolcs Csaba képe

    Egy apró, tapintható nyugalom, amely mindig kéznél van

    Sétálok a folyóparton. Nem sietek sehová. Nézem a vizet, a part köveit, a kavicsokat, amelyeket a folyó sodra rakott egymás mellé. Keresek valamit.
    Nem nagy dolgot. Nem ritkaságot, nem értékes ásványt, nem olyan követ, amelynek a nevét tudni kell, és amelyet vitrinbe tesz az ember. Egy egyszerű, fehér kavicsot keresek. Olyat, amelyik sima, tömör, lekerekített. Jó legyen kézbe venni. Jó legyen megérinteni.

    Plédtől a kertig

    |
    northman képe

    Hogy lejjebb jár a nap és előbb sötétedik, ezt mindenki tudja.

    Három másodperces szabadság

    |
    Bige Szabolcs Csaba képe

    A délelőtti forgalom a szokásos ritmusában lüktetett. Az aszfaltból áradt a város jellegzetes, fojtogató melege, a szélvédőn megcsillanó napfény pedig ritmikus táncot járt a kormánykeréken pihenő ujjaimon. Mellettem a feleségem ült. Nem beszéltünk, csak utaztunk a csendben, abban a fajta otthonos, megszokott némaságban, amit csak a hosszú évek óta együtt lévő emberek ismernek.
    Aztán a lámpa pirosról sárgára, majd zöldre váltott.

    Az őszi nap utolsó sugarai

    |
    Bige Szabolcs Csaba képe

    Nyugodtan végighallgattam. Néha-néha csak annyit szóltam:
    – Igen, uram.
    – Rendben van, uram.
    – Meglesz, uram.
    Amikor véget ért az egyoldalú párbeszéd, lassan letettem a telefont, magamra vettem a felöltőmet, majd nyugodt léptekkel áthaladtam a titkárnő szobáján.
    – Viszontlátásra!
    Kiléptem az utcára. Megálltam a járdán, és felnéztem az égre, ahogy mindig, amikor elhagytam az irodaépületet.
    Kívülről nyugodt voltam.

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг