ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

~ kezdet és vég ~

Éveket kergették, régi képeket pergetek.
Hagyd, hogy vezesselek!
Messze ködös táj.
Oszlik a homály. Zene lüktet, szikláról sziklára fut a tekintet.
Kanyargó út alatt futó kis patak.
Tavak mellett emberek. Zuhogó vízesés siet. Hova a rohanás? A zene ereje visz tova, kis faluba. Bent a házban széles keret. Nézem magam a tükörben. A látvány érdemtelen.

A türröződés csodás a természetben.
Ezer rajz a vízben.
Fák hajlata, színe, híd íve, boltozata.
Lapot fordítok, fűzfa hajlik ott.
Nézd velem a kéklő eget, hegyet!
Tükröz az est.

Te most éppen… (Gyárfás történtek – fragmentum)

https://artpresszo.hu/sites/default/files/Olga -.jpg

Gyárfás, ha lehet, kerülte a frivol nőket, inkább a szelíd, álmodozó szemű szőkék vonzották, mert a közelükben biztonságban érezte magát. Elképedve hallgatta Bea szavait, aki arra bíztatta, legyen bátor a nőkkel szemben
- A nők nem szeretik a szépelgő fiúkat. A rámenősök, a merészek tetszenek nekik.
- Ha leugrom a hídról, az tetszene? – kérdezte gúnyosan elhúzva a szavakat Gyárfás.
- Nem vagy normális! De tudom, hogy mi hiányzik neked!
- Na, ne mondd!

Cyber szerelem

— Nem, ne ítéljük el a házasságon kívüli kapcsolatokat. Nem tudjuk, hogy miért. Faber hosszasan nézte teacsészéjét. A forró víz gőzölgött és a teazacskóból színes felhők gomolyogtak.
Rodriguez zavarban volt. Maga sem értette, hogy miért siránkozott Faber vállán családi problémáiról. Alig néhány hónapja a felesége jelezte, hogy megismerkedett egy férfival és a szeretője lett.

(saját fotó)

miközben fénytelen csendben elcsitult
végtelen útján a néma Hallgatás
hol az Elengedés lassan oszlik szét
kialvatlan ráncaiba bújva
a Ringatás öblében a szenvedés
kopott halmai lépteink nyomán
bennünk árkot vésett a Vágyakozás
csendben ültünk a feledés fogatán
ami éjjeli Alkudozás csupán
párájából lehull az est kendője
s a Derengés lenge fátyla befed