Vers
Hiányérzet
hiányzik a szó
az ágaskodó betűk
szélhámos mondataim,
midőn egyik a másikat
írja fölül; izgalom
bajlódás, tompa ceruzák
elhűlő tea, öreg papírkosár
temérdek tikkasztó
gondolat, ilyenkor nyár
derekán; munka, küzdelem
szavakból cseperedő
kesernyés értelem, miről
feltételezem, hogy másokat
is - legalább ennyire érdekel
(átirat)
Bekopogott az éj
Csillogását a hajadba sodrom
a nyárnak, és a szelekbe kiáltott
álom megkopott képeit eloldom.
Bekopogott az éj és megállt, ott
mellette, kikócolta a hajnalt, fényt
lopott, míg ringva álmodtam az alkonyt.
Egy hervadó szépség koldusaként
a pirkadat elérte, mint egy asszonyt,
az égalját még karcoló fuvallat
és suttogás. A vágyak ölében
hallgat a végzet, akit - a sors vallat
az éjbe rejtett szótagok öblében,
hangtalanul, sötétségbe szórtak,
és a szavak omló selyemről szóltak.
...valahol talán
...valahol talán még elmereng
alig jön, álmosan cammog
idei új tavaszunk, csordultig
fényekkel,
még a szél-zsebében ott lapul;
csak odaköszön a vidám reggel,
bár ajkadon pihenne még.
Kint még hó, s hideg van.
saját fotó
Mialatt az ablak
Résein befúj a szél,
Kint még hó, s hideg van.
Fagyból szövi nyűgét
Kendőbe kötve a tél,
Kint még hó, s hideg van.
Csalódás és hallgatás
saját grafika
Egykori emlékeivel beleül
Karfa közé a fáradt vonzódás,
Elsodor a vágy, ahogy rám feszül
Hervadó szépségével a csalódás.
Engedi - csodáljam milyen is volt ott,
Mikor fellobbant az esti forrongás;
