Próza
Az utolsó fázis
Az előtte cikázó jégmadár kék villanása néhány pillanatra elterelte a figyelmét. Horgászbot a kézben, az úszódugó mozdulatlan várt a ránc nélküli vízen, a tavirózsák közelében. Bogarak cikáztak a levegőben, méhek részegeskedtek apró színes virágokon, és távolabb locsogó vadkacsák mosakodtak.
Kellemes, tóparti nyári délután volt. Szeme sarkából vette észre a dugó borzongását. Majd újra semmi. Mozdulatlanná dermedt.
Lyukasóra
https://artpresszo.hu/sites/default/files/regény_35554.jpg
Mindig meséltem a lyukasórákon.
A padlàs
Egy egészen másik világot talált a padláson. A padlásablakok szűrte nappali fény titokzatos hangulatot varázsolt. A nyitva maradt lépcsőajtón keresztül látta a délutáni napfényben fürdő konyha egy részét míg ő a félhomályban maradt a tető alatt.
Meleg kárpitozta a levegőt.
A poros gerendákról csüngő pókhálók, mint könnyű szellemujjak cirógatták arcát.
Egy háromágú lámpa izzó nélkül várakozott az egyik sarokban poros hamutartó asztalkával. Elmúlt téli estékről álmodozott mikor lágy fénye árasztotta el a homályt s körülötte zajlott az élet?
Gyere ki a dombra
Egy végzős, nagydiákokból álló kis csoport szaporázott vidáman beszélgetve kifele a városból. A dombra igyekeztek, hogy saját hagyományuk szerint ott adjanak hangot az életörömnek, mely eltöltötte a szívüket, hogy köszöntsék a tájat, a fákat, az égen úszó fellegeket, a szelet, az embereket és magukat.
