ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Nem haltak meg a becéző szavak,
sem az egymásért remegő mondatok,
minden emlék pihenő szikra csak,
sóhajok mélyén lappangó, nagy titok.

Waani krónikák

Egy különös éjjel...

Magányos léptek koppanása a nedves kockaköveken. Az enyémek. A friss, eső utáni szél hűvös, de még nem hideg. Odafent már a hold is kezd világítani, és pár gázlámpa lángja kísért fel a Várba. Víg szellőkisasszonyok kócolták össze a hajamat, s belekaroltam a halk zenébe, ami egész úton elkísért a klubból. A zongora hangja ott sétált velem, a gitárok és a dobok átöleltek, megfogták a kezem, és nem eresztettek. Hazafelé tartottam, gondoltam elviszem őket is.

Szíveddel szeretsz, én szavakkal is,
lefordítva Neked testem nyelvét,
de attól az érzés még nem hamis,
ha néhány hangot a „tolmács” elvét.

Ha egyszer, majd megállok egy pillanatra,
a felkavart por lábaimhoz leül,
s mint jó kutya figyelne, mit tesz a gazda,
hogy törli homlokát, hogy pillant körül:
a múlt ösvénye épp csak sejlik mögöttem,
- rajta alig hagytam látható nyomot –
s az a pár összegyűrt emlék a zsebemben,
csak az tudja, hogy valaha jártam ott.

A rög

Falánk Idő, mily gyorsan emészted,
míg édes percekbe merül a szívem,
és furcsamód változik szeszélyed,
ha bánat fátyla lebeg át a színen.

Sóhajod lebbent a fák szűrte fényben,
ahogy drága szivarok lassú füstje,
reszkető csenddé torpantál felettem,
Te, szomjas vágyaim illatos kelyhe.
Alkonyi ujjak simítottak lágyan,
hátad ívét rőt ecsetjükkel festve,
s csodáltam, hogy az árnyak vadonában
aktodat alkotja a naplemente…

Waani krónikák

Egy éjszaka Teen-ye-Raam kertjében

Még mindig elevenen él bennem a pillanat, amikor a Csontkastélybeli éjszaka után Leonóra teste fényes bizsergéssé változott a Beszálló homályában, s egyedül maradtam a parton. Felnéztem a sötétségből fakuló égboltra, a távolban lassan ébredezett a hajnal, én pedig nagyon magányosnak éreztem magam. Hajamat hűvös tengeri szél borzolta, mezítelen talpamat csiklandozták a partra futó hullámok, és ahogy elindultam a lépcsők felé, lélekben még mindig Leonórával voltam.