ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Egy esős éjszaka

Lustán lebegett a Hold, finom gőggel,
- mint egy sok karú, ezüst medúza –
s reményem élt, őrhelyét nem hagyja el,
mosolyát mind-mind ránk tékozolva.
Csavargó szellő kószált a sötétben,
- kit jól ismert a folyóparti kert -
és mintha csak mi lettünk volna ébren,
közénk édes nyárillatot kevert.

Nyárvég

Vitte magával a nyár ezer álmom. A tétova csendben
érzem, a végtelen éjek ölelte varázslat elillan,
s oly lebegő a homályban, akár feledett, tunya szellem.
Hűvös a part, gyalogútja kihalt, s a folyó sima tükre,
mint nagy, ezüst lepel, úgy feszül. Alszik a nádas előttem,
s messze a templom, az álmaiból riad éjfelet ütve.

Suttog a vén Duna ágy, a kopott kövek arcra borulva,
hátukon álmatag árnyak inognak, s a víz locsogása
újra idézve a nyári mesém, buja vágyakat ébreszt.
Itt van előttem a kép, a mezítelen éjszaka csendje,

Malőr

Tegnap délután, az ország nyugati részén felbukkant Ella Salmon, a hírhedt nemzetközi közellenség. Bár a hírt az illetékes hatóságok igyekeztek cáfolni, de a Mosonlajkai Fanfár újságírója egy megbízható névtelen forrásból mégis értesült arról, hogy a kőrözöttet összehangolt rendőrségi rajtaütés során fedezte fel a Citrom névre hallgató járőrkutya.

A bomba

Theo, "Várakozás" c. alkotása nyomán

Szia Drága!

Régóta gondolkodtam már ezen a dolgon, és úgy éreztem mindenképpen el kell mondanom Neked valamit. El kell mondanom, be kell vallanom azokat az érzéseket, amelyeket már télen is érezni akartam, amit mindig érezni szerettem volna, s amiben talán a hideg gátolt meg, hogy érezzem…
Egy vallomással tartozom Neked!

Befejező rész

Kínos csend telepedett közénk. Engem lefoglalt a pisztoly célkeresztjében lenni, a seriff pedig láthatóan a dilemmájával küzdött. Az életem attól függött, maradt-e elegendő racionalitás a bomlott agyban.
– Mondasz valamit kölyök! – hajolt közelebb néhány pillanattal később Black, és bizonytalanul hátrasimította homlokához tapadt csapzott haját. Döntött.
– Ezt vedd el – csatolta le az övéről a bilincset és odadobta elém. – Szorosan a hátad mögött, ellenőrizni fogom.
Csináltam, amit mondott, közben agyam lázasan dolgozott.

Ötödik rész

Tjem hívott!
Az érzés, ahogy a mocsár közvetítette nekem Mosolygó Hold suttogását, úgy hatott, mintha kerozint tankoltam volna a jeepbe. Felforrt tőle a vérem! Telepumpálódott a szervezetem adrenalinnal, minden kapcsolót a maximumra állítottak bennem az ösztöneim. Tudtam, hogy az az arc, ami a tóból néz vissza rám, nem az én arcom, ezt az ábrázatot a szükség öltötte rám. Tegnap még az életemért futottam, ma pedig az akaratom átértékelte a fontossági sorrendet. Tjem vár rám!

Negyedik rész

Két lábbal tapostam a fékbe. A jeep füstölgő gumikkal csapódott neki az úton fekvő fatörzsnek, a bal első felfüggesztés iszonyatos reccsenéssel szakadt ki a helyéből. Faforgácsok és fém alkatrészek repültek szanaszét, a dönthető szélvédő úgy tört le előlünk, mintha menekülne. A terepjáró megperdült az úton, a centrifugális erő óriási kézként tépett ki az ülésemből. Elképzelni sem tudom, mi lett volna, ha van ajtóm!

Harmadik rész

Tjemmel az este a huszadik születésnapját ünnepeltünk.
Vacsorázni vittem Mosolygó Holdat Nojo Tin, Öklelő Bölény különleges éttermébe, amit a mocsár fölötti hegyoldalba vájtak, és tökéletes rálátást biztosított az egész völgyre. Bár a táj szépségei nekem semmit sem mondtak Tjem mellett. A lány csillogó hollófekete haját hosszú lófarokba fogta egy kígyóbőr gyűrűvel, árnyalatnyi smink volt az arcán, és azt a falatnyi csábító bőrruháját vette fel, amit tőlem kapott tavaly. A Varázsló unokája másokat is elbűvölt az étteremben.