ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Csillagfény olvad só a sebben

Magára hagyatva a kemény

Botrányhős nagyhangú legény

Lakolni kész megérdemelten

Összevont adatok lettünk,
papíron szétkent maszatok csupán...
Hivatalosan. Megszárított csokorként
függünk, a népszámláló biztos
hitetlenkedő szeme biztos megakad,
tizenkét éve, hogy megadtad magad
nekem. Ez volt a szerelem!...,
de mint mondtam: csak hivatalosan...
ahogy vésték az anyakönyvet, úgy nyelte
anyád a könnyet...hitte is, nem is
Szemében mintha megcsillant volna Nemezis,
de csak mögöttem ült már. Nem tudtam,
mennyire szeretem, világra hozott Téged
Nekem. Anyám hátába ékként feszült a tudat,
elszalasztottam néhány milliomosomat,

A sorstól annyi jussot kaptam,
hogy az életembe
majdnem belehaltam.

surrogó kerekek csiklandozzák a betont
ablaktörlővel beszélget az éj
a fények cinkosan összeérnek
pupilládban a végtelen véget ér

konok dac vékony vonala
rajzol árnyakat arcodra,

Látod…

óvatlan voltál.
Türelmet ölő szádban
már vízzé vált a bor,
s ha még nem is nyíltan,
de már növekszik a sor,
s kezekben nem csak penna lesz,
hanem fejedre ütő vádak.
Hajbóktizedesek csontszívű ledért hágnak.

Mikor félelmem, hogy abbahagyom,
Mielőtt gyűjti termését agyam,
És a magasra rakott könyv halom
Benne gazdagon kiérlelt magvam;
Megpillantom, hogy csillogó arcán
Felhő szimbólumok udvarolnak,
S én, sohasem élhetem meg talán…
Árnyék, mit e kezek varázsoltak.
Érzem az időt - hogy tud peregni -
Tudom, már nem fog rám tekinteni,
Zamata sincs a szónak, úgy tartom
Viszonzatlan szerelem; -- s a parton

Áll széles e világban, s kémlelem,
Hogy merül el a hírnév, szerelem.

*
*

JOHN KEATS: WHEN I HAVE FEARS THAT I MAY CEASE TO BE

When I have fears that I may cease to be

Nőhetnének pedig.

A véna kitapintható rég,

és van még elég

tér, kitölteni való.

esküszöm jobb lenne megdögölni,
közben hallgatni valami lágy zenét.
de ki fogja véremet törölni,
ha magamra öltöm bíbor köntösét.