Házassági énforduló
Összevont adatok lettünk,
papíron szétkent maszatok csupán...
Hivatalosan. Megszárított csokorként
függünk, a népszámláló biztos
hitetlenkedő szeme biztos megakad,
tizenkét éve, hogy megadtad magad
nekem. Ez volt a szerelem!...,
de mint mondtam: csak hivatalosan...
ahogy vésték az anyakönyvet, úgy nyelte
anyád a könnyet...hitte is, nem is
Szemében mintha megcsillant volna Nemezis,
de csak mögöttem ült már. Nem tudtam,
mennyire szeretem, világra hozott Téged
Nekem. Anyám hátába ékként feszült a tudat,
elszalasztottam néhány milliomosomat,
nem tudta még, hogy téged mennyire szeret,
megzaboláztad forrongó lelkemet.
Összevont adatok lettünk, javítjuk
a statisztikát, a világ megőrül köröttünk
emlékszel? Mi valaha rég...házasságot
kötöttünk...a pamlagra vetve az öntudat,
csak úgy hanyagul., itt csak útban van,
felöltőként használjuk, s felváltva
ha kimerészkedünk néha a világba.
Kitöltetlen számlakönyvként
a lelkiismeret mindkettőnk hátán...
Igen tudom, még el kell számolnom veled...
Sok van rovásunkon egymással szemben...
ülünk. Néha csak kutatok benned...
minden szavad újabb ásónyom a síromon...
Néha. Gyűlölnöd is kell, hogy tudd:
Hogy kell szeretned. Minden gondolatom
egy-egy szög a koporsódon...néha.
Tudnom kell mennyire tudlak bántani,
ha megóvni akarlak.
Ízlelni szeretnélek, néha csak ezért haraplak.
Emlékszel? Egyszer házasságot kötöttünk...
Ha csak sejtené az a papír,
hogy mi van már mögöttünk!
- Fatyol alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges