Úton I.
surrogó kerekek csiklandozzák a betont
ablaktörlővel beszélget az éj
a fények cinkosan összeérnek
pupilládban a végtelen véget ér
némák a házak mint üres kripták
ketrecbe zárt léptek toporognak
lehajol a tulipán s csukott szájjal
csókot ad porladó macskahalottnak
felcsuklik egy emlék a keresztútnál
zokogás rázza a fákat
varjak bólogatnak megannyi miniatűr keselyű
miért vagy itt rád máshol várnak
csikorgó kerekek szaggatják az aszfalt testét
egymásba kapaszkodnak a fények
kiszálltál hogy lásd a világ végét
tovább kell menni zúg a véred
- Mirage alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges