A hangod
kószáló
akkordok
megőrzöm
magamnak
ma dalnak
Jó étvágyat!
Képmutató lennék?
Csak mert naponta hívom a kisfiam?
Ugyan mit tud erről a „vak” és ura,
kinek nem volt még fia.
- Jó étvágyat! -
Szoknya mögül ugat a mersz
s ha kap egy sms-t,
szólni nem, csak nyafogni mer.
Most lazítson, engedje el magát,
Hadd melengessem, simogassam...
A világot - amit még nem látott megmutathassam.
Ne gondoljon nagy csudára;
Képzeljen kicsi lepkét, útszéli berkenyét,
Vagy csak tiszta vizű erecskét.
Leteszem a rétre a tarisznyám,
Odahívom kedvét remélve,
Üljön ide hozzám,
S tegye a kezét a kezemre.
„Látni a földet, látni, csak egyszer,”
mielőtt végül majd betakar,
Csend van
csak egy halk dallam
simogatja végig gerincem
ha szirmairól
hűvös harmatkönnyet is
áldozna lágyan
ám a fűre simulva
hervadna el a virág
Alkalmatlan szó helyett
hiába keresett szavak.
A helyett helyett aztán
életed és életem.