Itt hagytad
kezed nyomát a kilincsen
valahol melletted lenni
csak úgy
és csak annyira
hogy gyengéd simogatásod alá
szerethessem magam
áratlan utak a semmibe futnak
sápadt arcokon
fény-árny örvények játszanak,
rám borul hangtalan ez a rohadt világ,
tűzfalakra néznek napjaim,
kormos, sötét, málló vakolatként
hullik a tegnap rám,
Maradtam volna még..
de a kék lehalványult az égről...
s rojtok lógtak ki
a tél szakadt zsebéből
amikor sárba esett
a tegnapi csillag.
Együtt néztük
éjfél után...
s puha parázzsá vált a délután...
ahogy a Nap
körém szövi sugarait
és gyengéden simogat
Pillangókat dalolok,
hernyók jönnek.
Ha ceruzáim végleg messzi tűnnek,
kis fűszálakat adok majd betűmnek,