Mezitlábas gyermekkor
Klottgatyában szaladgáló mezítlábas gyerekkor indult útnak valamikor
a kertvégében álló göcsörtös ág-bogas öreg birsalmafák alól,
s rohant az ismeretlenbe, átgázolva az óvatosságra intő tanácsokon,
nem nézve az intelmeket az árokszélre ültetett tiltó táblákon,
csak szaladt az ismeretlenbe, caplatva a futó zápor verte sarat,
nem hallva a bölcs öregség által irigyen megfogalmazott tanácsokat,
s ha bírál egy ráncos arcú fogatlan száj, dacol a lélek.
Üres zseb fizet, semmi nem szab gátat a lendületnek!
Elrohant az élet,
a tegnapom széthullik,
a holnapom eltemet.
Kipusztultak a birsalmafák, dudva verte fel a virágzó kertet,
felült az idő egy korhadt ágra, nem szól, némán méreget,
nem firtatja mit tettem és miért, szitkot se szór rám. minek,
megállok, pőrén várok az őszi hideg esőkre, a fagyot virágzó télre,
a klottgatya is szétszakadt,
életem is elmaradt,
ennyire telt.
- Pálinkás Imre alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges