Ruder Jana alkotásai
Holdkereső
Nem láthatom mindig a holdat,
pedig nekem az varázslat…
Téged sem látlak.
Csak a múltat simítom
hideg napokon.
Amikor fázik homlokom,
ideképzellek.
Nem nehéz,
bár kettétört hídon járok
már nem sajognak a régi sebek.
Néha benézek egy fura ablakon,
utána átjár a nyugalom.
Erősnek érzem a hófehér falakat
hisz gyerekkacagástól
ott minden hangosabb
és ez gyógyír minden bajra.
Csak itt lógatják a fák ágaikat
minden hajnalra…
A jelen már kopik,
nincs illata.
Éveinket lassan ellepi
a rozsda.
Csontjainkba ül a fájdalom.
Egyre mélyebbre zuhanok.
Ma már...
Ma már...
( egyszerű, spontán írt vers)
Le kellene írnom, mint korábban tettem
ha valamit erősen, és mélyen éreztem…
Amikor úgy fájt még az is, ha nőtt a falevél,
s mikor hálás voltam a kedves szavakért…
Amikor a csendre olyan nagyon vágytam
s mikor boldog voltam, mert gyerekmosolyt láttam…
Mikor a hazugságoktól megrepedt a lelkem
s amikor ültem egyedül… darabokra törten
Amikor mély sebeimet jól összeférceltem,
a nagy görbületből felegyenesedtem…
Színes palettákra festettem szavakat
fényüket vesztették már a sok évek alatt…
