P. Tóth Irén alkotásai
Részeg nő
- Azt mondtam: nem! - rikoltozta,
és undorítón gurgulázott a hangja.
Éjszaka volt,
lehetett egy kalandja,
vagy valaki röhögve beszólt.
Túl korán volt még,
vagy túl késő neki,
fejét erősen húzta a föld,
alig bírta egyensúlyban tartani
testét és a gravitációt.
Őszelő
Mégiscsak
lenge ruhát öltött a Nyár
és leült az utca kövére,
fent fákra, nap színű égre,
mintha nem is készülődne
- ez lenne örökhazája,
hiába zárja magába az év
és őszi révület vár odaát,
Sár
Nyár - esőbe zárva.
Vigyázva hordd lelked tükrét
habzó folyadék az utca
sárlavina fojtja bánatát a mának
Zaharia Stancu: A harcnak vége
http://www.magyarulbabelben.net/works/ro/Stancu%2C_Zaharia/B%C4%83t%C4%8...
A harcnak vége. Egy katona
mozdulatlan vár maszkja mögött,
valahol messze még jajgat a föld,
sikolyra készen, mint szülés előtt.
Tristan Tzara: Sírfelirat (Fordítás)
És éreztem tiszta, szomorú lelkedet
mint ahogy lebegni érzel néma holdat
leeresztett függönyök mögött.
Tömeggyilkos
Tévedés volt minden pillanat:
a foganás, -
nem, már a gondolat!,
hogy megszüless,
hogy élj, szeress,
nevess...
George Bacovia: Hideg
Tört kerítésnél állok,
És ázott levéllel fújdogál a szél-
Csúnyább vagyok, aszott,
Izzadt üveg a hidegről mesél.
George Coșbuc: Utolsó kívánság
Nyomorék vagy! Ma koldusként
Térsz otthonodba vissza,
S micsoda fess legény voltál!
De mit törődsz most azzal!
Megláthatod a faludat,
Házatokat a völgyben,
Zokogva rohan majd szegény
Anyád elébed.
Neked
Messziről szállnak a hangok.
Hallod? Neked küldi a szél.
Mit remél,
ki koldulni nyújtja kezét a semmiért,
Megvirradt
Bár ne kellene hordanom
magammal azt az éjszakát!
Könny-kötelekkel
hátamra kötött zsák,
lelkembe marva,
gondolataimban vájkálva
rettegésben tart.
