Nyár - esőbe zárva.
Vigyázva hordd lelked tükrét
habzó folyadék az utca
sárlavina fojtja bánatát a mának
várnak-e még új idők
hátha
ha mégse hagyd élni azt aki élne
reménytelen kapaszkodás a hegyen
fel-le fel-le fel-le
minden a régi és mégse
semmibe markolva lépek
agyagkeretben agyagképek...
Otromba vétek ez az idő
a Dózsa György út egy sártemető
egyszer-lesz villamosjáraton
nő a mocsárszagú sárhalom
cikázó villám a fény
robbanás az ég közepén
keveredik a sár a víz
szirénák hangja
ágyúdörrenés...
Távolodik a nyár.
Messziről integet.
Unja - akárcsak én -
a sok vizet
vizet
vizet...