Az élet folyton tanít és te kerülöd a választ
a legegyszerűbb kérdésekre, de gondatlanságodért
majdnem mindig kibírhatatlan szenvedéssel kell fizetned,
és a vétkest mindig-mindig máshol keresed,
elnyújtva agóniáját bálványozott önzésednek.
tegnapi morzsák a padlón
gyülemlik bennem a por
messze jársz
egyre messzebb
magadban
magamban kereslek
szívemen félelem-
tüskék díszelegnek
magába szippant a félelem
az elismerés keresése
van még idő egyedüllétre
Tudod, mama, a Holdra költözünk.
Kellett már valami új, valami változás megint,
szeretnék úgy ülni kint az udvaron,
hogy tudom, ez az én otthonom.
És ez a virág az enyém,
ez a fa, a fű, a föld.