Istenem-Istenem merre jársz vajon
mikor annyi baj van?
Mikor itt lenne dolgod zavaros zivatarban?
Hiába volt minden, minden.
Évek
könyörtelenül vonultak felettem
és mintha semmi nem lett volna...
Volt idő, hogy féltem.
Bevallani sem mertem magamnak,
nemhogy neked...
Ó mennyire féltettelek!
A holnaptól, a Naptól,
sötéttől, csillagoktól,
mindenkitől,
magadtól!
Egyszer
közel voltam az éghez.
Akkor egész másnak látszott a Föld.
Maradt még valami odaátról,
ahol van igazság
és hajnalban pirosak lesznek a kövek...
Kopogtattál - nem nyílt ki ajtó
semmi visszhang
csupán hitetlenség.
Szobádban te
- néma kődarab
szobád is kődarab
és kődarab lett fölötted az ég
- csupa reményvesztettség.
megint jött az a nő
három napja mindig
párduc mintás bundája bűzlött
a kevert szagoktól
ismerős volt előző
meg előző napról
mikor olcsó gyermekruhát
keresett karácsonykor
kabátot - ha lett volna olcsó
Pengeélen táncolok
- természetes - mondom
pedig nem az
egybefolynak napok hónapok
beszélnék
mégis hallgatok
Lelked hullámzó hangulat-folyosóin szűköl az ifjúság.
Repülni késztet a vágy hogy valaki legyél,
hogy úgy nézhess magadra
ahogy szeretnéd, hogy rád tekintsenek.