Vallatóra fognám a kort mely világra köpött
hogy tudatlanul dolgomat tegyem
és tettem mint öntudatlan gyermek
ki hiszi ha kér minden megterem
és nem történik semmi - béke van és jólét
körülöttem lábujjhegyen járt a félelem
hogy ne halljam ne tudjam
ne kelljen rettegésben éljek
az igazság mesét szőtt nekem...
Összetört a kép. Nem bírta a port
mely rárakódott hosszú évekig...
Mély döbbenet: ez hát az élet? A valóság?
Akkor minek??? Minek?...