Pengeélen táncolok
- természetes - mondom
pedig nem az
egybefolynak napok hónapok
beszélnék
mégis hallgatok
korhol az idő
és mindig-mindig ugyanaz a nóta
mióta mimóza lelkem meg-
megrebben
próbálok jobban
szebben - hátha...
Hiába.
Imádság tartja kézben az álmot
mit idegen szem sose látott.
Mellettünk el-
szédeleg az élet
körülöttem lebeg az éj
féltett álmaim törnek össze
magával ránt a sötét...
Közöttünk rémisztő némaság.
Ez élet?
Mit ér ha gyűlölsz,
Babám?