Hiába volt minden, minden.
Évek
könyörtelenül vonultak felettem
és mintha semmi nem lett volna...
Ismerős arcok, hangok közt
idegenként bolyongok,
nincs helyem a félhomályban.
Maradhattam volna még,
de láttam letérdelni a napot...
Mondjatok egyetlen szót,
mely visszaadhatná a múltat!
Rajongásaim kifakultak,
ronggyá mállott egykor hívogató ég -
nincs cél,
csak megszokás-megalkuvás,
mégis valami legyen...
Kegyetlen volt.
Kegyetlen, de így,
így kellett legyen!