Világra jöttél.
(- Jó reggelt, hát itt vagyok!)
És boldog vagy
mert végre rád sütött a Nap.
Fordította: P. Tóth Irén
Ha mást nem,
csodálni másokat.
Szebb világ hívogat,
de hogyan, merre?
Miféle sikerre
vágyhat az ember,
ha szárnyalni nem mer?
Most is az álmok,
rózsaszín-lila köd,
én meg csak hallgatom
hogy dübörög a semmi,
- elveszve, jövőtlenül.
jelszavakat írok
a jelszavakat nem szeretem
elfeledem
piros keretben semmi
olvashatatlan fekete betűk
kékek
elmosódnak a képek
Ma reggel is utánad indult napom,
lélegzeted itt maradt a betonfalakon,
fölöttem sóhajod súlya köröz
mióta úgy tettél mintha elmennél,
én meg rohantam utánad,
visszarántva
ebbe a cirkuszvilágba,
hol szemed egyetlen villanása
korbácsütés vagy simogatás.
Nőnek büszkeségeink.
Imádjuk őket elfogultan,
miközben azt mondjuk, mégse.
A Nap felkel, este lenyugszik,
talán lelked is megnyugszik
egyszer, ha majd jó idő lesz,
ha szelet kapsz a repüléshez.