Ébredés
Ha mást nem,
csodálni másokat.
Szebb világ hívogat,
de hogyan, merre?
Miféle sikerre
vágyhat az ember,
ha szárnyalni nem mer?
Csillogó szemek
néznek a magasba,
aztán visszaránt
a megszokás.
Riaszt a változás.
Ha megcsap a szele,
görcsösen kapok a semmibe.
Félelmet ébreszt bennem
az ismeretlen -
magasból könnyű a zuhanás.
Láthatatlan lépcsők
lépteim alatt,
lassan hull cipőmről a sár.
Már porlad a vágy,
pislákol a lelkesedés.
Kevés.
Egyszer talán
elengedem a föld kezét,
és ő enged a szorításból.
Elalszom,
s felébredek máshol.
- P. Tóth Irén alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges