Tisztán
Ma reggel is utánad indult napom,
lélegzeted itt maradt a betonfalakon,
fölöttem sóhajod súlya köröz
mióta úgy tettél mintha elmennél,
én meg rohantam utánad,
visszarántva
ebbe a cirkuszvilágba,
hol szemed egyetlen villanása
korbácsütés vagy simogatás.
Csak annyit akartam, hogy láss.
Mit tegyek?...
Hallgatásommal
fájdalmad cinkosa leszek.
Némaságom falakba ütközik,
közöttünk csattan a csend,
heggyé nő az ellenállás benned,
míg bennem dübörög a félelem...
Hidd el -
nem vagyok ördög,
sosem voltam angyal,
csak próbálom felfogni
hideg, tiszta aggyal...
Gyújtsunk óriásmáglyát
tévedéseinkből,
és kezdjünk mindent újra,
tiszta lappal!
- P. Tóth Irén alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges