Jelenség
.jpg)
Világra jöttél.
(- Jó reggelt, hát itt vagyok!)
És boldog vagy
mert végre rád sütött a Nap.
De egyszer csak megérkezik
az első láb mely beléd rúg
és megtapos és rád zúdítja
moslékát a sok okos.
Az ember mű-
bölcsességbe bújt gonosz.
Kiáltanád hogy hagyjatok! -
de némán állsz mert megriaszt:
céltábla vagy.
Hangosodik a vihar.
Habzó száj és gúnykacaj
kísér tovább az utadon
ragacsos nyál sült agyvelő
csorog dizájnos falakon
hol minden olyan megcsinált:
műcicik és műhajak...
Műbölcsek közt senki vagy.
Maradnál az ki szeretnél
de felnőttél.
Bírnod kell a sok sarat
köpéseket rugásokat
vesszőfutás lesz minden nap
míg utad másfelé halad.
Nem menekülsz. A világ
mint csuklót bilincs körbezár
hurok szorul nyakad körül
az értelem messze elkerül.
Érzelem is csak gyűlölet lehet.
Kart nyújtanál de nincs miért
mert senki nincs...
mert nincs kinek.
Nem találsz könyörületet.
De egyszer majd
új virág emeli fejét
kit újabb lendülettel
rúgni kell taposni kell
és köpdösni a földet is
mely ringatgatta gyökerét
mert más színűek szirmai
aromásabb az illata
mert ilyen lett az új világ:
irigy
gonosz
ostoba.
- P. Tóth Irén alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges