Várakozás
Kopogtattál - nem nyílt ki ajtó
semmi visszhang
csupán hitetlenség.
Szobádban te
- néma kődarab
szobád is kődarab
és kődarab lett fölötted az ég
- csupa reményvesztettség.
Jelened
sziklaként zuhan nyakadba.
A sehová tartozók táborában
életnyi semmi gyűlt köréd
mennél tovább egy más világba
hol nem bűn a lét
és nem mint emberhulladék
vagy számontartva.
Előtted fal - felfal a semmi
kezdetben még fáj
aztán csak űr.
Ül és vár.
Reménytelenül.
- P. Tóth Irén alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges