Rezdülések
Lelked hullámzó hangulat-folyosóin szűköl az ifjúság.
Repülni késztet a vágy hogy valaki legyél,
hogy úgy nézhess magadra
ahogy szeretnéd, hogy rád tekintsenek.
Tévedéstől való félelem rántja görcsbe
szállni vágyó szárnyaid,
zavar minden nesz,
minden előre nem látott történés.
Álmod: lehetőségek közötti fájdalmas suhanás.
Fájdalmas könnyek, huncut mosolyok egyformán szeretnek.
Lennie kell valaminek ami hajt, biztat, örömmel tölt.
Parfümillat, csokoládéíz járja át könnyeid illatát.
És papírlapok gyűlnek, gyűlnek, gyűlnek -
lelked nyughatatlan rezdüléseit követve.
Egyszer majd ajtók, ablakok nőnek
a félelem-folyosókra,
és otthonra talál benned a nyugalom;
akkor minden versed világossá válik,
fényleni kezd,
mint tenyeredben tartott égő gyertya lángja
pislákolva ébred a világra.
- P. Tóth Irén alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges