ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

*

Ki vágyik elmondani a világnak
milyen érzékenyen éli meg a verset,
akit császári vacsorára hívtak
tehetséggel áldva képzeletet,

Ki minden kincsét oda adná annak
aki az Életet jelenti magát,
ki folyton keres igaz forrásokat
és kész meghallgatni bárki tanácsát,

ki hajlandó lenne őt tanítani,
ki képes útját szótlanul követni,
megismerni kóbor gondolatait
Annak, ki Egyedül ismeri a kínt,

mit végig életben tart a Szeretet,
aki megpróbálja versbe foglalni
az elixírekbe rejtett Lényeget,
és az Élet képéből kiolvasni

mit a Festő láttatni akart volna
a halhatatlanság árnyékaival,
ki az emberiséghez bátran szólna
tiszavirág életű poémáival,

tollát mártva halk kétségbeesésbe,
szavakkal ébreszteni fel a reményt,
Egész szeretetét szétteregetve,
vigyázva figyelni minden teremtményt,

ki el akart mondani annyi mindent
megművelt rímjeivel, valamikor,
tudna-e alkotni egy másik verset
mely nem a végtelen hallgatásról szól?

Fordította: P. Tóth Irén
2014.11
--------------

*

Cel ce aspiră încă să-şi rostească
sensibila trăire-n poezie,
Cel invitat la cina-mpărătească
hrănind cu har umila-i fantezie,

Cel ce ofrandă-aduce tot ce are
Aceluia ce-nseamnă însăşi Viaţa,
cel ce se-ntoarce veşnic la izvoare
şi-i pregătit oricând pentru povaţa

Oricui ar fi dispus să îl înveţe,
cel ce se-ncumetă-a privi-n tăcere
să-L vadă-n faptele ce par răzleţe
pe Cel ce, Singur, ştie-a lor durere

Şi le păstrează-n viaţă prin Iubire,
cel ce-n poeme-ncearcă să cuprindă
Esenţa vie-ascunsă-n elixire
şi din tabloul Vieţii să desprindă

Ce Pictorul a vrut să-nfăţişeze
prin umbrele pe Chipul nemuririi,
cel ce-ndrăzneşte să se adreseze
prin efemere versuri, omenirii,

Muindu-şi pana-n disperarea mută,
reînviind speranţa şi-n cuvinte
Întreaga lui iubire aşternută,
din toate câte sunt, luând aminte,

Cel ce avea atât de mult a spune,
Cândva, prin rimele-i meşteşugite
ar mai putea un alt poem compune
decât cel al tăcerii nesfârşite?