Részeg nő
- Azt mondtam: nem! - rikoltozta,
és undorítón gurgulázott a hangja.
Éjszaka volt,
lehetett egy kalandja,
vagy valaki röhögve beszólt.
Túl korán volt még,
vagy túl késő neki,
fejét erősen húzta a föld,
alig bírta egyensúlyban tartani
testét és a gravitációt.
Ment ahogy tudott, és újra kiabálta:
- Azt mondtam, nem! - és semmi mást,
hörgő torka most is kívánta
a gyomorforgató piát.
Ment bukdácsolva. Demencia asszony
végtelen útján kísérte tovább,
valaki kiszólt egy nyitott ablakon:
- Részeg k..va, fogd be a pofád!
Sötét szobákban fullasztó hőség,
szinte minden ablak nyitva volt,
izzadságban fürdő, alvó emberek,
lerúgták magukról a takarót...
- Azt mondtam, nem! - hangzott távolodva.
Fentről, két horkantás közt egy káromkodás.
Ment keservesen, dühösen csapkodva.
Kívánatos nőnek érezte magát.
- P. Tóth Irén alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges