Mégiscsak
lenge ruhát öltött a Nyár
és leült az utca kövére,
fent fákra, nap színű égre,
mintha nem is készülődne
- ez lenne örökhazája,
hiába zárja magába az év
és őszi révület vár odaát,
Közelít a kép -
hallani a kattanást.
Tűrni kell -
állni mint szobor,
míg kóbor falevelek imát
mormolnak talpam alatt,
majd meghalnak valahol...