Bár ne kellene hordanom
magammal azt az éjszakát!
Könny-kötelekkel
hátamra kötött zsák,
lelkembe marva,
gondolataimban vájkálva
rettegésben tart.
Bírom-e tovább?
Lesz-e még ismerős a mosoly?
Arcomon nyugszik-e még nyugalom?
Fogoly vagyok, félelmek foglya.
Ha az egész világ velem ordítozna
sem hallanám szavát.
Halvány-halálba bonyolódva
sietek hozzád,
látni: megvirradt-e már?
.................................
Fekete-fehér képek,
várakozás, sietések...
Világtalan teremben ülő
árnyék-emberek,
nők, férfiak,
fiatalok, öregek...
Kik ezek?
Mit keresünk mi itt?
Árnyék takar mindent !
Vagy?
Leszel?
Vagyunk-e?
Leszünk-e?
Nézz rám!
Látod? Megvirradt...