George Bacovia: Hideg
Tört kerítésnél állok,
És ázott levéllel fújdogál a szél-
Csúnyább vagyok, aszott,
Izzadt üveg a hidegről mesél.
Mint egy régi vers, olyan ez az ősz
Az utcán, mely a völgy fölé hajol -
Nők szoknyája az úton előttük köröz,
Egyikkel többé nem leszünk egy pár, semmikor.
Papírt, virágot cibál az ősz
Szomorúbb a messzi szakadék -
Rakjatok tüzet naponta többször;
Ó, biztos szomorúbb a távoli szakadék...
Hópihék szállnak, eltévedők...
Frig
Sunt lângă un gard rupt,
Şi vântul bate cu frunze ude -
Sunt mai urât, sunt supt,
Frigul începe sticla s-o asude.
Pe strada aplecată la vale
E-o toamnă ca o poezie veche -
Vântul împinge fusta femeilor în cale,
Cu una din ele nu mai putem fi o pereche.
Toamna rupe afişe şi flori,
E mai trist departe-n prăpăstii -
Să faceţi foc pe zi de mai multe ori;
O, trebuie să fie trist departe-n prăpăstii...
Fulgi de zăpadă rătăcitori...
- P. Tóth Irén alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges