Boér Péter Pál alkotásai
Leónia
- Allegro, Barbaro!
- Ne sürgess, beosztott! Komoly munkát bíztak ránk! Hasalj és nézz!
Ragyogó napsütés világította be a völgyet, a légió alakzatban állt, s mert tisztában voltak számbeli fölényükkel, hatalmas pajzsaikat döngették a rövid kardokkal.
Csettintőmester
– Bocsánatot kérek, kénytelen vagyok bevallani önnek, hogy nem vagyok mindentudó. Sok mindenhez értek, de majdnem mindenben kontár vagyok. Szoktam véleményt is alkotni, ám hozzáteszem, hogy azok a vélemények egész biztosan nem a valóságot, csak az én látásmódomat tükrözik, nem kijelentő módban, jó sok felkiáltójellel, csak úgy egyszerűen a gondolatok síkos útvesztőjében.
Rutineljárás
- Kérem álljanak fel, maradjanak úgy! Ügyész úr, mutatkozzon be!
Az ügyész a közönség felé fordult és meghajolt.
- Ügyvéd úr, szedje össze a cókmókját és hagyja el a termet.
Az ügyvéd elmosolyodott, gyorsan kihúzott egy nyulat az asztalra rakott cilinderéből, s két fülénél fogva magasba emelte, majd malaclopója alá dugta. A közönség tombolt, ilyen határozott védelmet még soha nem látott.
Mi az a keringőzés?
- Már megint hol jár a fejed, Dalmafi? Egyáltalán honnan kaptad ezt a fura nevet?
- Ó Dalmalány, egy tőről fakadunk mi, és mégsem, mert valahányszor rád tekintek, elveszítem a fejem. Te neveztél el így...
- Igen, látom, itt állsz előttem válladon egy szál nyakkal, még azzal sem tisztelsz meg, hogy kugligolyó súlyú fejeddel legalább felfelé néznél.
- Szégyenkezem, Dalmalány, de nem olyan egyszerű egy ilyen lezuhant fej helyváltoztatása...
- Miért szégyenkezel, talán nem láttál még alulnézetet?
