Boér Péter Pál alkotásai
Kész!
Begörcsölt a keze, már satuként szorította a ceruzát. Nagyon akart rajzolni. Valamikor, a kora hajnali órákban kezdett neki, ám a papír szürkesége már beleveszett a naplemente utáni, fénytelen derengésbe.
Jórészt emlékezetből csinálta, mert ugyan feküdt előtte egy fénykép, de a Kalapos Józsi Szerénáját születésétől ismerte. Sehogyan sem alakult a mű, még mindig grafitpaca szétkenődéseknek látta az egészet.
- Traktorma!
Az a kéz, ami irányított!
- Fővezér, adja meg a jelet, azt hiszem, kezdődhet a viadal.
- Már jelzem is a kürtösnek, felség. Ott, oldalt a balszárny bástyáján repítse a csatatérre a háború kezdetét.
- Nagyon szép dallam, mindig szívesen hallgatom.
Menyasszonytánc
A fiú, vendég vendégeként érkezett a kora-délutáni órákban. Nagyon szeretett vonatozni, az a két közbeeső megálló kivirágoztatta benne az úti láz, és azt követő események gyümölcsét. Addig csak átutazott azon a falun, egyáltalán nem ismerte.
Rendkívül furcsállotta, hogy a kultúrháznak nincs udvara, bár az is lehet, hogy az épület, amiben a muri zajlott, nem is a kultúra otthona volt, hanem egy erre a célra berendezett helyiség. A berendezés, ilyenkor kiürítést jelent, ezt már megtanulta.
