ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Csendes környék volt korábban, ám hat hónappal azelőtt valaki kitalálta, hogy épp ott, Bence ablaka alatt rendezzék meg a napi betontörő bajnokságot. Este tízkor kezdtek és általában hatkor végeztek. A mérkőzéseket a szűk, hangosított kis térről számtalan televíziós társaság műsorvezetői, lázasan kommentálva repítették az éterbe.

Az eset rögtön a nagy nyakláncok éjszakája előtt történt, amikor gombák gurultak, vagy a gurulások gombáztak. Nehéz lenne a zuhanás pontos formáját meghatározni.

Böndörfi és Saburján utolsónak maradtak. Már nem emlékeztek a nevükre sem, arra az ősi, szép Sajtosra. Mikor megmozdultak, hasuk odaszikkadt bőre vissza-visszacsattant hátgerincükről.

- Gyerekek, ma egy nagyon rég élt emberről, Julius Caesarról tanulunk, helyesebben a neki tulajdonított "Alea iacta est" szállóigéről. Zsuzsika, miért nézel olyan elborzadt szemekkel?
- Tanár úr kérem, ilyeneket soha nem mondott a kutyám...
- Szóval Caesarnak hívják az ebet. Nem róla beszélünk, ez egy római császár volt.
- De csak júliusban?

Lenn sárga tenger, felül ágak-bogak kopaszodó gyöngyei. Hold világít és dagerrotípiát készít egy-egy hullócsillagról. Leszállók gyűlnek a törzs alatt, a kiálló ágak némelyike is hegyesedik. Megkúposodott, rőt és sárga árnyékok cikáznak. Távolról néhány fényes "fekete" pötty terül a halódó erdőnek látszóra.

- Miért kínoznak itt apám, nem volt elég még a megalázás?
- Így megy ez a háborúk után fiam, hogy itt gebedünk meg.
- Ha túléljük, összeszedjük magunkat és újra támadunk! Ugye apám? Győznünk kell!
- Már nem tudom fiam, eléggé bizonytalan itt minden. Most arra figyelj, hogy egyik lábadról a másikra helyezd a súlypontodat, különben nem fogod bírni. Nem emlékszem, hogy két vagy három napja állunk itt...
Sokan kidőltek, azokat egy sarokba húzták a szögesdróton belül. A foglyok egyelőre nem kaptak engedélyt sem táplálkozásra, sem folyadék fogyasztásra, de még leülésre sem.

Nem hintagalopp az élet, ismételgette az utcán gyakorta galoppirozó Elemér. Előző nap felsértette tenyerét saját papírvágó késének elefántcsont nyelével. Akkor még nem gondolta, hogy szembefordul elveivel, ő ugyanis korábban tényleg soha nem sétagaloppozott. Ami elvtelen, az elvtelen! Előbb megpróbálta fertőtleníteni saját sérülését, majd látta, hogy nincs rá szükség. Vagdosta tovább a papírt, mígnem megérkezett Márti, ráosztott felesége.