ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- Minő meglepetés, Gombacső! A puhalefogyást visszafordíthatatlannak gondolja?
- Ugyan, főnököm! Baltaélentáncoló szétsepert már néhány kupac aranyfalevelet, szerintem egyszerűen gyújtsunk alá.
- Nem fog menni! Egyetlen reklámcég sem készíthet ellen reklámot saját megbízójának… Baltaélentáncoló ugyanis megkért, hogy készítsünk a "Cipőbelsőrész" egyszemélyes cégének egy puhalefogyásos reklámfilmet, amit majd a különböző adók üres idejében - adáshiba, vagy szünetjel helyett - bejátszhatnak.
- Mondja, magánál van ez az alak? Az ilyesmi már harminc, negyven éve nem szokás!
- Azt javasolnám, ha ellen reklámot nem is, de egy olyan „sajtból van a sajt, állott, meleg tejből, tehén alatt a tőgy, mint egy jó nagy fejbőr” jellegű szöveg megfelelne. Ez nem tekinthető másnak, mint amire kért. Megértettük egymást, Gombacső?
- Hogyne, már csinálom is. Szerintem húsz perc alatt elkészülhet. Felveszem, maga mellém ül, jó Csöngedi Böge. Ketten éppen elég súlyosak vagyunk ahhoz a mérleg serpenyőjébe, hogy kétszer kétmillió túloldalon ücsörgőt is alányomjunk. Majd szólok, ha elkészültem.
Gombacső szorgos, túlontúl is serénykedő ember, aki a kiérdemelt ülőhelyéhez enyvezte magát, nekilátott és készítette, amit kell, hogy főnök kedvére tegyen. Két hosszú telefonálással elintézte, hogy egyenes adásba kerüljenek.
- Közben az jutott eszembe, hogy a maga pallérozott reklámozása előtt, picinyke felvezető szöveget mondanék. Mit szólna hozzá? "Mi lesz a tehénkockák termése. Természetesen terméskő. Már csak a szüretelést és tartósítást kell megoldani, például kompótot készíteni, akarom mondani komposztot belőlük."
- Rendben, rögzítettem, elég lesz önmagát alászinkronizálni.
- Gombacső, csak nem képzeli, hogy megjegyeztem amit mondtam? Adjon egy plajbászt és papirost, játssza gyorsan újra Cső. Köszi, leírtam. Menjünk! Csapó nincs?
- Nincs főnök, itt minden direktbe megy.
- Nagyon kellemetlenül érintett a múltkori egyed-puhánfogyasztásunk felhizlalása, Baltaélentáncoló még társ tettes is szeretett volna lenni.
- Nem munkatárs?
- Á, ez viccnek is rossz, ugye?
- Abba kellene hagynunk a fecsegést, négy másodperc múlva indul a minden. Kettő, egy.... most!
Böge megsokszorozta az egy főre jutó átlagmosoly köbét, és mit sem sejtve beolvasta határozottnak és semlegesnek szánt gondolatösszemenetét, majd nyájasan Gombacsőre mutatott, aki belevágott.
- A puhalefogyás hizlal! Ezért ízlelném, ízlelném, de át is adnám az átadandót, mert a kövérlefogyottak háborgástól mentes életet szeretnének. Itt a - szerencsére egy személyes - termékcsalád, nem házasodott, gyermeke sincs. Meg ne vegyék ezt a félreseperni való plattyot! Aki mégis megtenné, azonnal dobja tűz martalékául, mert a fűtőértéke elég jó! Padadam, padadam, padadam!
Oldalba csípte főnökét, aki már mosolyogni sem tudott és lekeverték a műsort.
- Gombacső, ez a mai reklám premier volt és egyben a legutolsó buktatása is. Ha a hájgyár ellenes alak becsületsértésért feljelentene, az unokája sem látja meg a fizetendő összeg végét. Bambább annál, s talán becsületesebb, vagy micsoda. Majd jelezzük felé, hogy a terméke felfejlesztőbb fejfejlesztőt nem hozott ki belőlünk, keressen mást. Téged pedig átmenetileg, átnevezlek Csipóknak.