ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Az eset rögtön a nagy nyakláncok éjszakája előtt történt, amikor gombák gurultak, vagy a gurulások gombáztak. Nehéz lenne a zuhanás pontos formáját meghatározni.
Kerek, jól megrakott asztal körül ült a társaság, de rengeteg ember van, aki azt képzeli magáról, hogy nem ő a Lajos. Ehhez persze nem árt ismerni az "Úristen, én vagyok a Lajos" című egykori jelenetet, amiben Kazal László, a felvilágosulásig boldogan nyakalta és vedelte az ingyenest. Úgy volt, hogy az a bizonyos Lajos mindent áll, de a sötét szemüveges tökrészegség adott fázisában, a gondolkodás már csak szende gomolygás... Hát így valahogy, vagy ehhez hasonlóan esett az eset.
Azon az estén Hátrasapka gyúrt, dagasztott, domborított. Jó kedvében, egymás után négyszer elénekelte el a “Fül, fül pirogjai a zöldnek” kezdetű, életveszélyes dallamra átírt saját szövegét. Még párszor szemcseppentett Tubarózsa plüssmacijának, aztán úgy gondolta, ne pocsékolják a drága terülj-terülj tompítót, még akkor sem, ha...
Ha mi? Ez itt a nagy kérdés, mert ő nem volt a tudathatárokon túli Lajos. Arra az egy estére nem kért határátkelési engedélyt. Együtt mentek fel, mindenki belátása szerint rendelt, ettől púposodott úgy az asztal.
Ugyan Hátrasapka soha nem tekintette magát visszapillantó tükörnek, de előrelátó emberként amikor fejben összeszámolta a kifizetni való méreteit, nyíltan, de rendkívül hanyag hanghordozással megkérdezte, kinél mennyi pénz van. Az ő zsebében egy, akkoriban sokat érő százas rejtőzködött, a negyedénél többet nem szeretett volna a szétpukkadt, piros léggömbök és szappanbuborékok sorsára juttatni. Mikor meghallotta a sok nulla végösszegének nulláját, becserepesedett, mint egy zölddel teli apró virágágy.
Úgy két és félszer a százasának összegénél tartottak. Most mit csináljon? A Hold sajtját nem reszelheti le és ez a drága társaság simán áthárítja a felelősséget. A harmatcsepp, harmad érzéketlenségével nevezik át meghívónak. Nem mondom, volt némi igazság a dologban, de hogy ő lenne a Lajos, azt sosem állította.
Felelőtlennek is lehetne nevezni, de a dobogók dobbantás után nem teszik lehetővé a folyamatos lágy ringatózást, és számlafelelős pozícióra sem tört ilyen hirtelen.
Valahová muszáj bepottyanni. Nos, a szögletesre faragott előzetes után, zsoldkönyvével a zsebében, mikor a szabályzat értelmében civil ruhát sem vehetett volna magára, meg kell mondanom, nem szándékozott rendőrkézre kerülni.
Abból minimum zárka, maximum zár lehet, "ka" nélkül, igen kellemetlenül hosszú időre. A gondolatfonalait is megtekergette, ekkor született a gombagurulós ötlet. A lejtő tulajdonságait lecserélte a fejtővel. Egyrészt Hátrasapkánek volt töve, sőt feje is, másrészt ami lejt az fejteni is tud.
A többiek mord orcátlanságnak nevezték átverésüket. Na bumm! Ő, meg az átverő?! Kezébe vette a helyzetet, pedig semmi kedve nem volt azonosíthatatlan fogalmakat össze-visszafogdosni.
- Te Hátrasapka, én rendelek még egy nagy pohár brandyt, most már azért is alapon - csápolta oda bájos hangjával Sokadjára.
– Rendelj kérlek, a saját felelősségedre.
- Ne sértegess, nekem olyan nincs!
- Tudom.
- Meginnék még egy pohár cseresznyét!
- Én is!
- Én is!
- Én is!
Kiabálták kórusban Csaptragacs villámötletére.
- Emberek! Pincért az asztalnak, mert zuhan a repülés!
Nagyon érdekes! Bár azt gondolta, hogy egérfogóba került, de a kacsintó tekintetek szélvész sebességgel jelezték az egyetértést. A pincér térült, ők pedig fordultak a rendelés után.
Lányoknak lejtőn könnyebb rohanni, a fiúk bírják az épületkerülős, picit lejtéssel könnyített óriási vágtat. Valószínűleg sebességi rekordokat döntöttek, alighanem senki sem érhette volna utol őket.
Bár nem egyeztettek, a fiúk és lányok kifulladt lihegéssel, mégis a park szélén préselték össze a rácsokat. Még a katona is, az a bizonyos, aki meghívta a társaságot, vagy mégsem. Percekig levegőért kapkodtak, majd mikor ismét bevetésre kész állapotba kerültek, ahelyett hogy a nagyon messze távozás összevarrott mezejére léptek volna, ugyanaz a Sokadjára jáspisolta Hátrasapka szemébe.
- Azt mondtad, van egy százasod, nem? Na menjünk a Daciba! Szeretem az esti kávét, bérbe vehetsz nekem egy duplát. Ez a rétesbéles meghívott minket, irány a portásgeneralisszimusz mellett fel az emeletre!
Hátrasapka nem hüledezett, nem is ellenkezett. Mögötte viharfelhőkbe bújt szivárvány, előtte ugyanaz derűs égre pingálva. Nem kapták el, ennyi belefér még, gondolta. Rosszul!