ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- Uram, ne tördelje a kezét, lazítson!
- Mit tetszik mondani? Én épelméjű ember vagyok kérem, soha nem esnék az önpusztítás vétkébe.
- Nem értem mire céloz?
- Csak arra, hogy félszeg.
- Ugyan micsoda hely ez kérem? Egészen elbizonytalanított. Sem szeg, sem szög nem vagyok, még félig sem.
- Kedves barátom, már mondtam, hogy nyugodjon meg!
- Ha annyira ragaszkodik hozzá, adjon egy kalapácsot.
- Tessék?!
- Mondta volt, hogy tördeljem, vagy ne tördeljem - már nem emlékszem - a kezem. Ha lehetséges inkább fakalapácsot kérnék...

- Uljanov úr, maga milyen elővigyázatlan a mai hajnalon. A cáratyuska emberei bármikor lepuffanthatják engedély nélküli kószálás miatt.
- Mikoljov, holnap a kivégző osztag elé rendellek!
- Ugyan már, bátyuska, te csupán egy egyszerű Uljanov vagy.
- Mikoljov, ha nem gondolod át tévelygő eszméidet, valósággá válhat a rémálmod, mert a mai délutántól én leszek a cár!
- De hát gasztyapin Uljanov!
- Nevezz csak továrisnak!
- Az meg mi, ha nem haragszik drága Vlagyimir Iljics?

Sors,
Szétvágott mezők,
elektromos kisülés.

Az erdőparányok tölgyei makkokkal, buzogánnyal* és cseregolyókkal olvadtak a rétbe. Ma már csupán néhány "utolsó mohikán" fa jelzi, hogy talán valamikor ott lehettek. A helyszín mögött jól kivehető a patakmeder. Nem tudhatom, csordogál-e benne valami, és a rét, vagy legelő tónak becézett pocsolyás tócsájának szikkadt medre is beleolvadt a sárgászöld tehénpiknikhelybe. Átvette helyét egy meghatározhatatlan épületféle. Távolról nem lehet eldönteni mire is szolgál. A téli korcsolyaélek nyoma is elillant...

A kertalján, kérelmezés nélkül kígyószájba bevándorlási engedélyt kapott béka, hirtelen meglepetésében, előre haladván, még világgá kiáltotta: "Hová tűntek a tücskök?" Szegényke azt képzelte, ha tele muzsikálnák az éjszaka csillagos ege alá került zöld erdőket, az ő hirtelen lét-elbizonytalanodása nem állt volna elő.

A tehenészet nyoma teljesen elillant volna, ha a tehén, mint élőállat nyomtalanul eltűnhetne. A marhák szorgalmasan újratermelődtek és némelyikük már luxus életformát folytató dzsentrilány lett. Igaz, a fitnesz bájmasszás és személyre szóló unaloműzés fejében, napi hatvan liter tejet adnak. Így is kérdés, hogy a tejgyárakat ajnározó csoport mennyibe kerül? Nem hinném, hogy a napi tejhozamból kifizethetőek volnának.

Kőfej nagyon unta a kacskaringózást. Képtelenségnek tartotta, nem is nagyon értette, miért kell egy dzsungelben kanyargós utakat építeni, ahelyett, hogy céltól célig, légvonalban irtanák a pályaszakaszt. Ránézett a térképre és rájött, hogy önkéntelen talán 2000 kilométert kerül, csupán az útépítők szeszélye miatt.

- Maestro, megtaláltuk az év fotójának az alanyát. A teljes felejtés söpri be majd azt a keselyűst, amitől rosszul lett.
- Igen, rosszul lettem, mert nem én csináltam! Na mutassák, hol van?
- Ott álldogál a dűne mögött, éppen vizet töltenek bele. Tizenkét éves, nagyjából százhetven magas gyerkőc.
- Hány kiló?
- Természetesen megmértük, tizennyolc és fél kilogramm a testsúlya.