ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

- Uljanov úr, maga milyen elővigyázatlan a mai hajnalon. A cáratyuska emberei bármikor lepuffanthatják engedély nélküli kószálás miatt.
- Mikoljov, holnap a kivégző osztag elé rendellek!
- Ugyan már, bátyuska, te csupán egy egyszerű Uljanov vagy.
- Mikoljov, ha nem gondolod át tévelygő eszméidet, valósággá válhat a rémálmod, mert a mai délutántól én leszek a cár!
- De hát gasztyapin Uljanov!
- Nevezz csak továrisnak!
- Az meg mi, ha nem haragszik drága Vlagyimir Iljics?
- Olyan, mint a gaszpatyin. A cárságot sem úgy fogom hívni mint elődöm, majd más nevet találok magamnak. Menj haza, szólj Trotyomotyovnak, keltsék fel az én drága Nagyezsdámat, főzzön egy nagy üst babot.
- Drága jó bátyuska, az egész környékről nem tudnék összeszedni annyi babszemet, ami egy üstöt megtölt. Nagy itt a szegénység, s hát szolgáljuk híven atyuskánkat, a cárt.
- Mikoljov, ha még egy ilyent szólsz, a tenger jegén dörrentelek le. Tudsz lopni?
- Ne haragudjon, kedves Vlagyimir Iljics, nem értem a szót...
- Jegyezd már meg, délutánra én leszek a cár!
- Ja, az más. Persze, hogy tudok!
- Egy óra múlva rotyogjon a bab, és Trotyomotyovval falasd fel az egész üstnyit!
- Ma igazán szűk markú, jövendő cárom, legalább egy kisebb kondérral én is megennék...
- Nagyon nagy kondérunk lesz, Mikoljov, akkora, hogy úszkálhatsz is benne, csak ezt az éjszakát bírd még ki. Aztán étkezés után, azt a szegény jóllakottat, aki negyedév alatt eszik annyit amennit most fog, állítsátok a tenger partjára, az Auróra cirkáló irányába, és kezdjen el önálló egyszemélyes sortüzet ropogtatni.
- Családos ember maga majdani Lénamenti - igaz, hogy nem onnan származik, de ez most nem számít -, borzasztó bonyolultan fogalmazott, mégis értettem. Jóllakatom, teszek róla és annyit eregethet, amennyit akar. De tudja, olyan hideg van mostanában, hogy a cirkáló embereiig nem jut el semmi a nekik szánt küldeményből. Sem füstmérgezést, sem hasonlót nem kapnak...
- Valóban nem, de válaszul elsütik az ágyút.
- Ebben sem vagyok biztos, továris bátyuska.
- Sebaj, ezt úgysem tudja más csak te, az én Nagyezsdám, babevő Trotyomotyov és a cirkálósok. Majd azt mondjuk elsütötték, ha valaki a hajóról mást merészelne állítani, szélsebesen én is odaállítanám valahová. Meglátod, nem lesz ellenszegülő! Jut eszembe, kicsit később, a babbal teli Trotyomotyovot vezessétek még a Téli palota elé is. Az őrség elmenekül, vagy elájul és megcsináltuk a forradalmat!
- Ilyet én még nem hallottam... babfőzelék, ami forr szegény Trotyomotyovban!?
- Mikojlov, mit értesz te a dialektikához!
- De furcsa szavakat használ ma...
Az események olyan bonyolult forgatókönyv szerint zajlottak, amit évek, hónapok, de az is lehet, hogy igen hosszú másodpercek alatt terveztek meg. A cirkálósok délután örömtüzeket gyújtottak hajójukon és a Téli palota helyőrségének emlékére - akik Trotyomotyov álgolyózápora után elmenekültek - tényleg lőttek.
Beköltöztek. Ilyen volt az ostrom, hosszú, tervezett és szervezett. Délután, vagy estefelé a személyzetváltás is megtörtént, s lám mi mindent ki lehet hozni babilag az érdemtelennek tűnő dolgokból.
A cárváltás majdnem automatikusan ment. Mikoljov átmenetileg valóban kondér mellett ülő, nagyfaló lett és persze Trotyomotyov is. Egy zimankós kora délelőttön, Uljanov bátyuskának felsejlett a lénai hovatartozás. Ez a délelőtt rögtön az előzőt követte, amit egy másik is követett, s így, Nagyezsda Krupszkaja és első lénai - nem összekeverni jénaival -, megkezdték rövid uralkodásukat, melynek következménye úgy hetven évig tartott.
Szegény jó stratéga nem élhette meg ezt a gyümölcsöző hetven évet, ezért a rotyogó borsó, alvásellenes felkelő - ám ki tudja, lehet, hogy a későn kelést kedvelte -, hosszú-hosszú szundikálásba kezdett.