ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Ma éjjel rólad álmodtam, halott anyám.
Bearanyozott árnyékként álltál az égi kapunál.
Testetlenül, szépséges, drága lelked maga volt a fény.
Könnyű, mint a suttogás, mely elszomorítja a mandolin énekét.
Hívtalak: jöjj úgy, mint anya, mint karok, mint vér, mint száj,
Jöjj úgy, mint anya, ki nem ürített még gyűlölet-kupát,
Jöjj, simogasd hajam és mesélj valamiről,
jöjj, mondd hogy nem létezik halál, és nincsen temető...

Ma éjjel rólad álmodtam, jó anyám,
ki a holdon élsz talán, ahol a többi eltávozott anyák,
ti őszhajú asszonyok, ti szelídek, kik fényt küldtök az égből,

nagy, jóságos szíveitekből.
Te, aki talán a messzi csillagok közt élsz,
félénk álmaimban te jöttél felém.
És reggel, mikor felébresztett a fájdalom, hogy nem térsz vissza soha,
forró emléked elszállt, mint szűk, hideg utcán, egy halk melódia.

Emil Isac
Mama

Te-am visat azi noapte, mama mea moarta.
Ai stat ca o umbra de aur la a cerului poarta.
Nu aveai fiinta, numai sufletul tau era lumina.
Si erai usoara ca o soapta ce intristeaza struna de mandolina.
Te chemam: vino ca mama, ca brate, ca sange, ca gura,
Vino, ca mama ce n-ai baut din paharul cu ura,
Vino, si-mi mangaie parul si-mi spune poveste,
Vino, si-mi spune ca moarte si cimitir nu este...

Te-am visat azi noapte, mama mea buna,
Tu care traiesti poate cu celelalte mame in luna,
Voi, albe femei, voi blande, ce aruncati din cer zare,

Din bunatatea voastra mare
Tu, care traiesti poate departe in stele,
Te-am visat cu stangace visurile mele.
-Si dimineata cand m-a trezit durerea de a te sti pierduta pe veci,
Mi-a trecut amintirea-ti fierbinte ca un cantec pe ulitele reci.