külön köszönet Shakespeare Vilmos úrnak
szeretlek
kedvesem
mondd a tengernek
türelem
mondd a szélnek
fűszál ne rezdüljön
ne fodrozódjék
hullám a vízen
parancsolhatsz-e csöndet
az elemeknek?
Dobol az eső a bádog ereszen
gőzölögnek a macskakövek
rőt bokrok közt húzódom meg számolom
a füzérben hulló gyöngyöket
mit költő holtáig remél
- adjon hozzá a hű élet -
kövek nélküli mennyet,
holnap ledőlnek új várromok
katlanában főzi álmai
olcsó kölesét mélybe
szédül lilája s egy szonettben
kicsorbulnak babérjai.
bokorban búvó bájos gyermekálmok
utcára kandikáló kíváncsiság
a felnőttkor áhított
de ha kitárul
ellobban a kócos kis varázs
Ó mily törékeny vagy
pillekönnyű
VERS
I. Emma úton
Áttetsző évek illata, mint a pernye
Táskáján szörnyű ómenként fityeg.
Vízért kútra kellett menni
és nem volt színház, mozi se,
csak a szürkületbe morzsolt
mesék hű világa óvott
minket a síneken másnap.
Pocsolyákba fáradt, faggyá fásult álmok
Visszasírják kisiklott vágyaik.
Tán titkok még? Vágnak valóságok.
Visszhang: krepp-papír árkok ösztöntárgyaik.
Nem ezektől
a gereznás palástoktól
keresztbefektetett pallosoktól