mert van
ami sosem változik.
hát hitvány akarok lenni
és pihekönnyű motozás a hajadban.
fogod – ne tudnád? –
vásznadba a szelet
viselkedsz továbbra is
önmagadként
Egymás szavába vágva,
megannyi tágra nyílt szemű gyerek,
zsoltárok szaladtak elébem,
a lombok napot szórtak,
s az aranyfoltos járdára hulló
százszínű trilla
kedvemre ült,
ha szóltál.
kéz a kézben...
Percelget a ma, még ölbe vesz.
Rám veti elnyűtt köntösét.
Lehet bűn ez imádat
..a pokol még kivár..
kötéltáncom bár végzetes
hogy szeretlek
abban
nincs határ
Hangulatok laza füzére
1.
Ujjaimmal játszik az éjszaka.
koromsötét nagyujj kíváncsian mered
vádol a mutató mellkasodra bök
tudsz-e igazán szeretni?
Középső ujjam nyújtózkodik
mint kamaszlány ébredés után
Gyűrűt forgat a gyűrűs
esztelen évek körtánca
félénk őz a kisujj
szégyenfoltok lampionja vigyáz
Tegnap erősen tartottalak
Ma gyengéden óvlak.
Megmásztam újra azt a dombot
huszonév után,
s csak álltam ott álomtalanul,
hátam az öreg szélmalomnak vetve,
olyan ismerős volt,
és mégis idegen.
Arc a maga
ráncaival,
rajta sok dombtalan év.