Se múzsám, se hitem,
holnapom odvában
perceg a szú.
hat éves volt
egyszer azt kérdezte
a kincskereső ködmön
elfér-e szkafander alatt
néha lopva nézem
ahogy áll a tükör előtt
hetek telnek el
míg bennem a szó
ez a váltig szeszélyes
hajnalszárnyú lidérc
köhint a csöndre
tovarebbentek a hajnalban neked szánt szavak
velük illant az az első mozdulat
amivel a hátad ívét kerestem öntudatlan
a hónap második fele
mindig iszonyú lassan telik
kényszeres félmegoldásokkal
értelmetlenül teletűzdelt munkaidőben
szimultán szövögetem fata morganáim
rád gondolok meg a küszöbön-nyárra
minden olyan gyorsan történik
a hitetlenséget felváltó rád csodálkozás
a szárba szökő, kibomló pandorás kíváncsiság
talán így a jó
ennyire távol tőled
Oltár kellene vagy
valami kő, márvány,
egy asztal gyolcs alatt,
gyertyafényt füllentő
mirha szagú alkonyat.
Vízért kútra kellett menni
és nem volt színház, mozi se,
csak a szürkületbe morzsolt
mesék hű világa óvott
minket a síneken másnap.