mit költő holtáig remél
- adjon hozzá a hű élet -
kövek nélküli mennyet,
holnap ledőlnek új várromok
katlanában főzi álmai
olcsó kölesét mélybe
szédül lilája s egy szonettben
kicsorbulnak babérjai.
meddig alszik az örökké?
valóság – turmalinja habosítja
tömör energiáját; mentálisan
sminkeli, majd
mise en scène –
“agresszív pillanatok”
attrakciójaként
meghatározott montázsáról van szó:
mint egy posztmodern
alkotó lefátyolozott
snittjeiben…