Nézd, hogy várok törötten, árván,
krétaporként a fekete táblán
tapadok rád, és egyre kopok,
ujjaid között tovább fogyok.
Úgy mondtam volna,
de nem jött a szó.
Elnyomtam magamban a sóhajt.
Az ember bölcsen gondolt egyet,
földre álmodta az eget,
közel legyen a szívéhez,
élte kiszámolt ívéhez.
(Whitney Houston emlékére)
-
Én zajtalan kerestem a szépet
a csörömpölő napok rengetegében,
A Föld dala: http://youtu.be/sXvDht22_Sg
olyan monoton ez a rend
hol mindennek két erő
törvénye szab határt
születés és halál
valami más kell valami új
valami ami mai
Korábbi versem átiratából készült videó.
Anyám vánkosba rejtette a hópihéket ,
és a fehér csendet eltette jövőnek.