Ki hagyja
örökségül
vesztett harcállásait
és a zuhanást
minden
korláton át
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kamionsofőr. Dánország volt a hazája, de ország-világot bejárta már kamionjaival. Egyszerre persze mindig csak egy volt neki, de néha le kellett őket cserélni.
Egy szextérkép margójára*
Nem tudom hány rúzsod alapozód van
[Kattints ide!] A verset elmondja a szerző.
Éjjel angyal repült át a városon
csak én láttam ébren álmodó
abban a pillanatban
amikor egymásba kapaszkodott
remegő tekintetünk
hevesen haraptam ki
szádból nevem
Nem számvetésért
várat még a sorsom,
azt elvégzem később,
hogy ne legyen adósom.
A horizonton lábnyomok vezetnek
a ponttól, hol a sínek összeérnek,
egy csillag felé. Az ablakok felnyögnek,
ahogy dért fest rájuk az ég
nehéz sóhaja. A vonat lámpája
elsöpri az egymást karoló fémeket,
az erdőben egy bokor megremeg,
egy csillag puffan kint egy lábnyomon,
s míg minden utas csendben szendereg,
a kupéban isten haláláról álmodom.
jelen szövedéke
ámul a múltról
képeit hívja
a jövőnek
Mikor elment, még akkor se kellett.
Az tagadta meg, akit szeretett.
gondoltam akkor
azon a divatbemutatón
hogy a vágy hűvös tárgyává tett
réveteg tekintetű lányok
látványa helyett
veled ott volna jó
ahol latin zene szól
Mint fordított Déva-várat rontom
a földig, kövenként, ha kell, széthordom,
hogy ne lássam: falán az ügyetlenül
magam csinálta fugákat mint veri föl
a gyom, s milljom nyüzsgő kis állat miként
épít mikrovilágot magának,
hogy lakjon e romokon.