és sosem jön el.
csak álom. ring az éj.
hangyalábon jár a megváltás.
mint alvó város peremén
neszező utcazaj.
Este van újra, rám legyint a homály,
- fáradt árnyak súlya nyomja vállam -
csendemben ülök, s a nyár sóhaja fáj,
csak az éj ölel, hiába vártam.
hogy szemem
tegnap is rajtad felejtettem
és, hogy álmomban hozzád bújva
majdnem kitakartalak?
Nyomasztón transzparens ív
fut horizonttól horizontig
beléd vetett kételyt nem tűrő bizalom
ígér mégis hathatós védelmet
ne...
kérlek most ne mocorogj
lélegezni tanulok
nélküled