és megint tud sírni
és sosem jön el.
csak álom. ring az éj.
hangyalábon jár a megváltás.
mint alvó város peremén
neszező utcazaj.
valahogy mindig benned
hagyom magam. te meg rozoga padon
öleled a tavaszt és az öreg ablakok
magányában félve suttogják az
elfeledett cselédszobák:
merre jársz merre jársz.
aztán többé senki sem
húzza rád a hajnalt.
nem andalít vászonruhák
megfejthetetlen mintája.
bárcsak lenne valahol
még egy szentjánosbogár
aki rám világítana,
milyen embernek lenni.
- zsófi alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges