azt hiszem egyszerűen
lebecsültem a pillanatot
mert veled egyszer sem
szeretkezni épp annyira jó
mint benned az összes
hazugságom
Tudatlan gyilkosok,
zsidók és latinok
(eleven húst rászegezni)
ácsoltak két fadarabot,
hogy meglegyen az Ő szent akarata.
sóhajok gondolatfoszlányán lebegő
tekergő kerge képzelet
rozsdává oxidált emlékképek
- savval maratom őket -
hátha fénylenének
de csak fakulnak
mint régi képek
oly egyszerűnek tűnik
míg dúl benned a lélek
és az életre hajt
Illúziókkal töltött kehelybe néz
Riszál
Unalomig ismétlődik
Minden mozdulat
Hazaindulok,
elcsorog mellettem a város,
az aszfalton néhol a tegnapi
viharok sáros kéznyoma.
Kaporillat
andalog elő
a felázott
kerítés mögül.
Mikor Isten látta hogy jó a világ
Nem gondolt rád
Könnyekről beszélsz
De csak egódat fényezed
Pedig
tenyérbe vett szívvel
jöttem a világra
Mégse
kellettem senkinek
ki szívesen látna
Néhány őszinte szavamtól
felfröccsennek az életem borító
élethazugságok.