Vers
Elengedlek...
Visszajöttél hozzám
sok közt egy kivétel
itt vibrálsz égőn
csontjaimban
mint aki harangszót
tart fogva kötélen
elengedlek
s újra visszahívlak
Füveink bársonyán sóhajod érzem...
Alakod az est alkonyi fényében
Lágy szépség, megismertelek: te vagy;
A folyó csillámló víztükrében
Ringatózol, kérlek még, még maradj!
A sámánná változott és újra emberré lett fiú regéje
Lázasan feküdtem.
Szívem az el- elsuhanó autók nyilalló
zajára dobbant -
talán néha-néha ki is hagyott.
Lázasan feküdtem, hisz újra láttalak,
és illatod útközben zsebemből
az út menti fák ágai közé szökött.
Álmodtam.
Példabeszéd
Elébb a tornyot, a szélből emeltet
valamennyi tisztázatlan termed
a pókhálót a bolthajtások sarkaiba
sosem gyúlt mécs füstjét a falakra
Tükör
Én ma nem merlek leírni,
valami házi lázadás
lesz, tudom,
valami tarka
indulat,
mi most
a falak közül
szabad utat kérve
hozzám ér,
kárhoz
és borongva
üdvözül.
Csapong .
Halkuló
Hűtlen gyermeked lettem,
önmagam árulója.
Hazudtam világnak,
súgtam Istennek,
üvöltöttem messzi sietett anyámnak,
hogy nem fáj a hiány,
nem marja kínzó
fájdalom az ajkam,
csak néha vér serken
szívemből a hold
ezüst sarlójától.
Edith Piaf emlékéreügyetlenül
elhasaltam a rémülettől és
nem merek közelebb menni.
pedig jó lenne csak úgy
nekivadulni a lehetőségnek.
